Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Balogh Edgár: Valóság és kultúra a csehszlovákiai magyarság életében

fogalomkategóriák sémáiba szorítja a valóság minden elemét. Az Akadémia kisebbségi intézmény voltánál fogva az élesen kisebbségellenes csehszlovák fasizmus nyílt formáiba nem menekülhet, a teljes erővel éledő magyar nemzeti és klerikális fasizmus felé pedig hivatalos kötöttsége miatt útja nincs. Zsákutcában vergődik, ahol egyaránt megsemmisítheti a kiszolgált kormányzat fasizálódása s a magyar fasiszta áradat, melynek valóságkendőzésével utat nyitott. A valóság azonban valóság marad, ha gondtalanul és felelőtlenül táncolnak is feszültségei felett. A munkásmozgalommal együtt elemi erővel feltörekvő materiális valóságszemlélet, amely dialektikus voltánál fogva új történelmiség eszmei tartalmát tudta adni a középosztályból kirajzó sarlósoknak, a valóság tudatosításával újabb és újabb haladó kulturális megmozdulásokat támaszthat a polgári társadalom folyton differenciálódó szellemi életében. A fasizmus nyílt formáinak előtérbejutása veszélyt jelent, s ellenakciókat kelt. Ezek jegyében új megmozdulásokra kerül sor mindenfelé. Az új megmozdulások ismét a népvalóság s a történelmi népérdekek realizmusát állítják a valóságkendőzéssel szemben. Prágában A MAK Ellenzéke névvel indul új diákharc a valóságkendőzés regresszív kulturális formái ellen. Pozsonyban a Műhely készül teremtő munkára és kulturális harcra. Beregszászon a Czabán Samu szerkesztette Új Korszak körül csoportosulnak a haladó szellemű fiatal tanítók. A haladó kulturális erők országos összefogásán a pozsonyi Magyar Szellemi Társaság fáradozik. (A nagyon heterogén elemekből álló s egyelőre átütő erő nélküli mozgalmat Kovács Károly vette beható kritika alá a Korunkban.) Egy átfogó, minden realista erőt tömörítő csehszlovákiai magyar tudományos, irodalmi és művészeti folyóirat tervén Fábry Zoltán dolgozik, aki nagy tanulmánygyűjteménye, az 1935 elején megjelent Korparancs óta ismét a szlovenszkói magyar szellemi élet középpontjába került. Minden jel arra mutat, hogy a legyűrt csehszlovákiai magyar valóságkultúra feltámadni készül. Abban az új kulturális harcban, mely nyílt frontvállalással a fasizmus valósághamisítása ellen ma ismét a valóságért kerekedik Szlovenszkóban, megfelelő társadalmi támpontot nyerhetnek a Magyar Masaryk Akadémia realistái is arra, hogy az Akadémián a magyar valóságért a nyílt ellenzéki harcot felvegyék, s a valóságellenes uralmi tendenciák kiszorításával regenerálják ezt a zsákutcába jutott intézményt. (1935) 176