Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Balogh Edgár: Valóság és kultúra a csehszlovákiai magyarság életében

statisztikává torzított merev szociográfia hovatovább valóban szükségtelennek bizonyult. A Magyar Figyelő már meg sem említi. Még egyszer és utoljára szó van a szociográfiáról, tehát arról a startról, amelyről a sarlósok kulturális harca a valóságért megindult, 1934 tavaszán a Magyar Újság hasábjain, hol Krammer Jenő azt fejtegeti, hogy ami Szlovenszkóban kell, az nem szociográfia, hanem — pszichográfia. Fel kell mérni a különböző nemzedékek és évjáratok lelkiségét, ez lehet csak kiindulópont az új kisebbségi magyar szellemi alkotómunka felé. Tehát Szerényi Ferdinándék a sarlósok dialektikus materialista filozófiai alapon megkezdett szociográfiáját pozitivista adalékgyüjtögetéssé tompították le, adott ponton teljesen letérítve az ifjúságot az önálló valóságfelismerés útjáról, Krammer Jenő viszont fejtetőre állított szociográfiája, az újsütetű szlovenszkói magyar pszichográfia már annak az új idealizmusnak nyit kaput, mely a materiális valóság felfedezését feleslegessé teszi. A magyar népvalóság és a társadalmi törvényszerűségek reális számbavételére törekvő sarlósgárda legelső feladatkitűzését, a szociográfiát, sikerült így óvatosan eltávolítani a Magyar Masaryk Akadémia útjából. Amikor 1931 végén a Komenský Egyetem épületében a sarlósok kezdeményezésére gyűlést tartott a magyar egyetemi ifjúság, s konkrét tudományos munkaprogramot állított fél követelésképpen az új magyar társulattal szemben, az Akadémia szervezői még megtehették azt, hogy egyszerűen feleletre sem méltatták a diákság követeléseit, s tudományos program nélkül nyitották meg az Akadémiát. (Az egyetemi hallgatóság programtervezete, telve a kisebbségi magyar népkutatás kérdéseivel, 1932-ben Duka Zólyomi Norbert kiadásában nyomtatásban is megjelent. Kiegészítő programot adott ki hasonló szellemben a prágai Magyar Akadémikusok Köre, népszerű nevén a MAK diákegyesület is.) 1934-ben azonban már magán az Akadémián belül támadnak ellentétek, s itt az Akadémia vezetősége már más magatartásra kényszerül. A személyi klikké változott vezetőséggel szemben — amely gondosan megkerüli és agyonhallgatja az élesen megfogalmazott szlovenszkói valóságproblémákat — ellenzék lép fel, élén Jarnó Józseffel, az azóta tragikus körülmények közt elhunyt fiatal íróval és magyar művelődéstörténeti kutatóval. Az ellenzék — amelyhez többek közt a filozófus Szántó Hugó, a helytörténész és levéltári kutató Sas Andor, a festő Reichental Ferenc és az író Győry Dezső tartozik — szlovenszkói és kárpátaljai tárgyú rendszeres és 172