Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Balogh Edgár: Valóság és kultúra a csehszlovákiai magyarság életében

Az alapító államférfiú humanista realizmusa csakúgy független csehszlovákiai magyar kutatótársaságot képzelt el a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság keretében, mint a haladó magyar diákok útkereső, majd szocialistává vált realizmusa. Sem a Hradzsin ősz tudósa, sem a sarlósok nem számoltak idealista beállítottságukban a nyers politikai erőtényezőkkel, amelyek számításában az új intézmény nem mint önálló kisebbségi magyar fórum, hanem mint a hivatalos művelődéspolitika mindenkori „magyar" szócsöve szerepel. Az Akadémia kiépítésénél hallatlan precizitással ezek az erőtényezők játszanak össze. A koalíciós kormányt képviselő szociáldemokrata és agrárius pártérdekeltségek közös erővel szorítják félre az akadémiai titkárság egyetlen komoly reflektánsát, Barta Lajost, aki A magyar szellemiség Trianonja című tanulmányában a maga különleges biológiai materializmusával egy reális kisebbségi magyar kulturális politika távlatait bontotta ki. Az Akadémián a koalíciós kormány közismert magyar kísérleti emberei jutnak főszerephez, nevezetesen A Reggel című, azóta megszűnt magyar nyelvű kormánylap két szerkesztője, Antal Sándor, az agráriusok bizalmija, és Surányi Géza, a szociáldemokraták embere. Különösen a szociáldemokraták sajátítják ki az új intézményt. Dérer Iván, akkoriban iskolaügyi (ma igazságügyi) miniszter, szociáldemokrata elvtársait s egyben alárendeletjeit juttatja vezető tisztségekhez, megannyi állami alkalmazottat (Farkas Gyula, Jánoska Tivadar, Sas Andor, Szalatnai Rezső, Szerényi Ferdinánd). Az Akadémia élére is állami alkalmazásban levő középiskolai tanár kerül: Orbán Gábor, aki A Reggel hasábjain nem kisebb „tudományos" javaslattal lepte meg a magyar közvéleményt, mint azzal, hogy mellőzzük a hagyományos magyar helyesírást, s térjünk át a „racionálisabb" szláv helyesírásra ... Ama „tekintélydemokrácia" vonalán, mely „jobb felé is, bal felé is" frontot állít, így odafejlődött az új kulturális alakulat, hogy egyfelől egyáltalában nem juttatták benne szóhoz Szlovenszkó egyetlen magyar helytörténeti kutatóját, a konzervatívan katolikus és feudálisán nemzeti Alapy Gyula komáromi levéltárost, aki a reakciós beállítottságú, de rendszeres munkával bő szlovenszkói kutatási anyagot közlő Nemzeti Kultúra tudományos folyóirat szerkesztője, másfelől viszont az Akadémia nemcsak mellőzte, de teljes erejével le is hengerelte a sarlósok valóságkövetelő tudományos programját, amelynek nagyvonalú kibontakozása ellen 167