Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Balogh Edgár: Harcos proletárok kultúrája

játszást másutt is elindíthatnának a harcos proletárok. Kint a szabadban vagy fedett helyen: munkásotthonban, kocsiszínben, kultúrházban, tornateremben, vendéglőhelyiségben — beszéljék meg az ifjúmunkások, hogy mi az a legérdekesebb, legfontosabb esemény körülöttük, amit jól, érdekesen meg lehetne játszani. Népszámlálás, végrehajtás, munkanélküliség, földmunkássztrájk, cseh kolonizálás, a papok, urak, intelligencia s a dolgozó nép ellentéte, a pártok korteshadjárata választás előtt és tényleges munkája kormányra jutás után, az úri- és a szegény fiúk életének szembeállítása, mindez csupa olyan kérdés, amelyet nagyszerűen el lehet játszani színdarabban. Ki kell osztani a szerepeket, te vagy az úr, kapsz egy uras kalapot, te vagy a proli, kapsz a fejedre prolisapkát, hadd lássuk, kinek lesz igaza, a népből élősködőknek-e, vagy annak a proletárnak, aki új, boldog emberi életet, mindenkinek munkát, minden dolgozónak emberi javakat akar. SZAVALÓKÓRUS Nem nehéz a közösben való szavalás, a szavalókórus sem. Ha valaki egyszer hallotta, s megpendíti mások előtt, hogy ilyesmit is lehetne csinálni, máris megy, mint a karikacsapás. Hiszen nincs másról szó, csak arról, hogy egyszerre mondják el azt, amit hirdetni akarunk, ami a szívünkön fekszik. A szavalókórust a proletárok ügy teremtették meg, hogy utcai tüntetések alkalmával sokan szabályos időközökben egyszerre kezdték ismételni a tömeg követelését, mint valami új, harcos, tüzes proletárlitániát. Szintén nyáron történt, hogy a Kis-Kárpátokban egy turistaházban munkásgyerekek nyaraltak tíz napig. Egy esős délelőtt az iskoláról beszélgettek. A beszélgetést színjátszás követte. A gyerekek eljátszották az iskolát, a szigorú tanítót, a szegény gyereket, a gazdag gyereket, a verést, az éhezést, a tanfelügyelőt, mindent úgy, ahogy az a valóságban megvan. A színdarab végén mindenki elmondotta, hogy mit szeretne — és ebből a sok kívánságból megszületett a szavalókórus. Másnap már húszan szavalták egyszerre: Nekünk is legyen jó cipőnk, nekünk is legyen szép ruhánk, legyenek jó iskolaszereink, 155