Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Balogh Edgár: Galántai tükör

Hanza központi fogyasztási szövetkezet nagyarányú és gyors kifejlődése is. Hogy mily nagy szerepet tölt be a szövetkezeti mozgalom a kisgazdák osztályéletében, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Hanza igazgatóinak ama kijelentése, hogy ma már a kisgazdák hallani sem akarnak a magyar ellenzéki pártok nagyhangú szónoklatairól, és politikusok helyett szövetkezeti kiküldötteket és szakelőadókat kérnek. A gazdasági öntudatra ébredésben elvesztik vonzóerejüket a csali frázisok, s a kisgazda dolgozó a maga osztályának tömegmozgalmában bízik csupán. A folyamat azonban még nem fejeződött be. A kisgazdák előbbutóbb rá fognak jönni arra, hogy a Hanza sem teljesen az övék, saját szövetkezetük sem jelent irányvonalat a tökéletes megoldások felé. Elég rámutatnom arra, hogy a szövetkezetek ügyeit hetven százalékban papok és tanítók kezelik, tehát olyan emberek, akik a mai kizsákmányoló termelési rend szellemi őrszemei falun. A Hanza szövetkezetek kéthetenként megjelenő újságja a dolgozó osztályöntudatát elnyomó polgári szellem alacsony színvonalú harsonája. S hogy végül a Hanza hasznos gazdasági tömegmozgalmának ügyes polgári kihasználását is szemléletessé tegyük, meg kell mondanunk azt is, hogy a szövetkezet néhány kilométernyire a nemeskosúti halottaktól, a szegénység és éhség földjén négyezer koronás havi fizetéseket ad egy-egy tisztviselőnek, s a Hanza egyik legfőbb vezető embere, a nemeskosúti katolikus pap néhány év alatt kétszáz holdas birtokot szerzett magának a nyomorúság határaiban. A kisgazdák szükségszerű gazdasági osztálymozgalma tehát megtörik a Hanza polgári kihasználtságán és reakciós szellemiségén, s tehetetlenül önmagába fordul vissza. Nem lehetetlen azonban, hogy az adók nyomása alatt radikalizálódó s a kommunistákhoz lassan közeledő kisgazda-társadalom a maga osztályébredésének vonalán előbb-utóbb döntő szerepre tesz szert a szövetkezeti mozgalmakban, és céltudatos osztálytartalommal tölti meg a gazdasági harc és kollektivizálódás e nagyszerű formáit. Csakis ezen az úton fejlődhetik ki a kisgazdamozgalmakból a földmunkásság felkészültségéhez mérhető politikai, kulturális és szellemiségi tényező, a vidékre nehezedő gyarmati és osztálykizsákmányolás történelmi ellenlábasa. A kisgazdák már rájöttek arra, hogy közösen többre viszik, s nincs messze az idő, amikor majd arra is rájönnek, hogy a földmunkássággal szövetkezve a legtöbbre vihetik. Felsőszelin 150