Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Balogh Edgár: Galántai tükör

nem is volt sztrájk. Ez az eset jól mutatja, hogy a földbirtokosoknak nem esik különösebben nehezükre a béremelés, mert tulajdonképpen saját számításaikon alul veszik a munkanélküliség következtében elértéktelenedett munkaerőt. A kisebb birtokokon különben ez a napszámemelés alig jelent valamit, mert a munkaidőt nem akkordban, hanem kora hajnaltól napestig számítják. Felsőszeli határában egy szekéren ülő napszámos panaszolta el nekünk, hogy reggel négytől este kilencig dolgozik Löwinger birtokán, és még mindig csak tíz korona napibért kap. Most várja, hogy felemeljék a bérét napi tizenhárom koronára. — Egy órára mennyi esik ebből? — kérdi tőlünk. — Nem lehet ellene tenni semmit, mert különben más jön az ember helyébe. Megette a fene ezt a világot — teszi hozzá a mögötte ülő asszony. III. A társadalmi eltolódások élesen és tisztán mutatkoznak. A polgári rétegekben végbemenő eltolódásokról már szóltam. A gyarmati és osztálykizsákmányolás szorítása alatt a kisgazda- és föld munkásrétegek is nagy elváltozást mutatnak. Miután a kisgazdák és a földmunkások a lakosság élesen megkülönböztethető részei, külön kell tárgyalnunk sorsukat. A kisgazdák termékeik eladásánál és az adóknál rövidülnek meg, az elszegényedés folyamatában legelőször igényeiket csökkentik, majd a kiszipolyozó bankhitel és a váltóadósság örvényébe jutnak, s az árverések meg nem álló sorozatában egyenként, családonként a földmunkásság és a munkanélküliek rétegébe töredeznek le. A földmunkásság az a réteg, amelyet a kizsákmányoló nyomás már sehová sem szoríthat félre. Ez a réteg a nyomás végső szenvedő tárgya, benne a nyomás fennakad, miután a puszta emberi értékeket is összeroppantja, szétlapítja. A pompázó természetben állattá, még rosszabbá, felesleges munkanélkülivé, beteg koldussá alacsonyul az ember. Beszéltem Pereden egy tyúktenyésztő telep napszámosaival, akiket testi és lelki állapotuk szerint már nem is lehet a munkaerőt áruba bocsátó munkásság közé, hanem csak a kapitalista korszak nagy erővonalaiból kiesett, teljesen tönkrement, emberileg már értéktelen nagyvárosi koldusok és lumpenproletárok egy vidéki válfajába sorolni. IV. A dolgozó tömegek mozgalma ellensúlyozza a teljes lerongyoló