Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Szalatnai Rezső: Szlovenszkói magyar líra

sága ellenére is a szlovenszkói magyar küldetést. A Vozári-költészet nem program szerint járó, hanem emberi sorsszerűségek szerint tájékozódó: mély színű, finom stilizáltsággal feltűnő líra. Csak néhány költőről volt szó, külön is azokról, akik líránk legértékesebb képviselői, s akik már teljeset alkottak, önálló világfelfogást árultak el. Természetesen mellettük a lírikusoknak egész sora áll, köztük nem egy tehetséges, ígéretes költő és költőnő. Az olvasó bizonyára megtalálja e könyvben ezeket is, hisz nemcsak kísérőjelenségekről van szó, hanem önálló ösvényeken járó írókról, akik tehát egy ilyen antológiába beletartoznak. Mindnyájan, ha elvi és ízlésbeli különbségek feszülnek is közöttük, lényegében híven képviselik ezt a magyar kisebbséget. Szlovenszkó a magyar históriának egyik leggazdagabb földje, a magyar irodalomnak egyik legnyugatibb érvényű alkotási területe volt. A táj, mely két-három nép fiainak nyújtott és nyújt ma is közös hazát és testvéri munkaközösséget, a mai magyar humanitásnak és humanizmusnak, e vállalni való, drága szent hagyománynak hites helye lesz. Költészetünk is erre mutat. A fiatal nemzedék már ebben a légkörben nevelődik. A lírai ige belénk ivakodik, vérünkké válik. Az, hogy demokratikus és humanisztikus magyar hagyományokat megtartó és fejlesztő kisebbségi magyarok vagyunk, többek közt azt jelenti, hogy ezen a költészeten nevelődünk. Kérhet-e, várhat-e lírától bárki többet? (1936) 131