Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Fábry Zoltán: Irodalom és magyarság

/ Kik azok, akik felütik e hangra a fejüket? Kik azok, akik ünnepi köntösben szemforgatással mossák a kezüket? Testvérek? Testvérek csakugyan? Részvétlen közömbösséggel el tud-e menni a testvér a fájdalom ilyen kitörése mellett? Nem állítja meg még az idegent is ez a panaszdal? Minden teória helyett: megdöbbentően egyszerű a törés és különbség egyetlen konkrét, biztos választóvonala. Egyetlen név, egyetlenegy példa tart ítéletet. Adott, megsiratott, cáfolhatatlan példa. Az örvény, a mélység, melyben az egyetlen kő zuhanása már évek óta hallik: Ady! ötvenedszer, századszor példának, elkeseredésnek, lázadásnak, lázításnak az ember megint csak az ő nevét nyögi ki: Ady, Ady, Ady ... Mindig és mindig csak őt, a magyar költőt, irodalom és magyarság sorsütközését, igazolását, jövőt mutató életpéldáját. Élet-halál kérdéseire, gyerekes módon, elkeseredéssel, feledkezéssel, tudatosan és kapaszkodó hittel — íme, a választóvonal: Adyn innen, Adyn túl! A választóvonal, mely egyúttal táborba szállás. Mert mi marad más hátra, mint küzdelem! Harc az irodalom síkján a magyarság érdekében. Testvérharc. Egyeseknek ez a szó tetszik, hát legyen — mindig átkosan: testvérharc. Néha szélmalomharc. Néha ennél is több. A cél világosan van kijelölve: megszüntetni egy olyan értékelés hatalmát és irodalmi befolyását, mely a pillanat lokális eszközét szentesíti, és ezzel elgáncsol, halálra üldöz minden értéket, mely a jelent a jövő távlatának erejével az egyetemesség víziója, megérzése, kritikája elé állítja. Az egyenletből ki kell küszöbölni azt a magyarságot, mely az irodalompolitikával identikus, és behelyettesíteni azt a magyarságot, melynek megvan az ereje, hogy az irodalom örök művészi, örök emberi gyújtópontjába állítva — emberit, művészit: értéket alkosson. A cél: küzdeni a hamis, bűnös nacionalizmus ellen, mely az irodalompolitikában a kényelmes igazolás eszközét vélte megtalálni, mely így nem más, mint az irodalom elejtése és ugyanakkor a magyarság értékének lebecsülése. Küzdelem az önképzőköri irodalom ellen, az uram-bátyám-írók, kataszteri tollnokok, a kvaterkamagyarság, az asztaltársasági magyarság irodalma ellen. Küzdelem azon politika ellen, mely csak a témák hazaílságában keresi és értékeli a nemzeti és költészeti értéket. Küzdelem az „író" ellen, aki a fájdalmat konjunktúrával kapcsolja, mert útja, vágya végén nem áll más, csak a — díszpolgárság. Küzdelem a nemzeti pántlikás tollszél12