Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Szalatnai Rezső: Szlovenszkói magyar líra

helyzete, Ölvedi anakronizmus lett, s nemsokára új mondanivaló híján el is hallgatott. Az egyéni szabadságvágy ekkor már nemcsak érzelmi téren élhette ki magát, hanem akciókban is. Ez az új korszak egy táguló tavaszi világ képét mutatja, amikor minden friss és optimizmusra hajlamos a napsütésben. A budapesti irodalom néhány képviselője, írók és kritikusok, hosszabb-rövidebb időre kikötöttek Szlovenszkón, s irányítólag beleavatkoztak a bontakozó irodalmi életbe. Egészen különös forrongás jött létre, mely alapjában véve éveken át tartott. Ez hozta létre Adynak, a Nyugatnak és az Ady-nemzedékbeli új magyar íróknak páratlan hatását a csehszlovákiai magyar ifjúságra, hogy aztán végül is a napisajtóban, a politikai szolgálat jobbján fejezze be a munkát. Ennek az ún. emigráns irodalmi szellemnek tudható be, hogy a múlt századbeli magyar irodalom úgy eltörpül a szlovenszkói magyar képzeletben (nevezetesen a fiataloknál), elveszíti időszerűségi értékét. A szlovenszkói magyar író, pláne a költő, nem érzi a kapcsolatot a történelmi magyar irodalommal, csupán Adyig megy vissza poétikai családfáján. De közben irodalmat tanul, elsajátítja a mesterség fogásait s a szerkesztést. Az emigránsok lapjaiban bontakozott ki a legtöbb jelentős írónk, s érdekes, hogy többek között ők fedezték fel Mécs Lászlót is. Ez a korszak a táguló ismeretek, a vándorévek és diákévek kora volt. Kissé kinyíltak a határsorompók. Egyszerre két oldalról is könyvek és folyóiratok áramlottak Szlovenszkóra: Budapestről és Bécsből, persze politikával kevert könyvek is, melyek erősen világnézeti színezetet kölcsönöztek a fiatal, bontakozó szlovenszkói költészetnek. Igazán írónak ettől fogva csak az számított, aki haladó volt a szónak elég tág értelmezésében. A legújabb történelmi múlt úgy feküdt mögöttünk, mint a nemzeti bűnök borzalmas dombja. Erőt és hitet csakis és kizárólag az új irodalom jelentett. Prágai, pozsonyi diákszobák mélyén Adyt, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső regényeit olvasta a fiatal egyetemi hallgató, aki most a nemzetközi cserkészet liliomával óhajtotta megváltani nemzetét. Ekkor ismerkedtünk meg lassan-lassan a cseh és szlovák szellemi élettel politikai előítéletek nélkül. Ha az előző korszak megelégedett az almanachhal és a kalendáriummal, most már rangos folyóiratok, versenyképes könyvek után kiált az új éra. Vita kezdődik: ki az író, ki pedig csupán nevetséges dilettáns? Az egész kisebbségi magyarság közvéleményének nincs fontosabb kérdése ennél. Irodalmi kettésza124