Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Koncsol László: Kaland

— Azt még nem ... — vont vállat Csóré nevetve. — A vizsgáim megvannak ... De hát érdemes egyáltalán törni magamat? — Tőlem kérded? — húzta el a száját unottan a nő. — Tőlem kérded! Tőlem kérded! — tört ki Csóré türelmetlenül. — Két éve még tűzbe jöttem a gondolatra, hogy mérnök leszek, fehér köpenyben járok majd, fehér cipőben, tisztán, vasaitan. Apám is arra nevelt, mindig azt hajtogatta, hogy ő ugyan csak hivatalnok lehetett, de a fiából mérnököt nevel. Engem még az is meghatott, munkára serkentett, hogy a gépeimmel majd használok valakinek. De aztán rájöttem, hogy nem érdemes. Könnyebb így az élet, ha nem töröm a fejemet számokon, és ez a világ se javulna semmit az én gépeimmel. — Mohó tekintettel figyelte a lány telt vállát, magasra polcolt gömbölyű mellét. — Igaz-e, te se javulnál meg egyszeriben, ha valamiféle meseautót szerkesztenék és téged ültetnélek a kormány mögé: a tiéd, használd kedvedre. — Mit? — riadt fel a nő. — Mit mondtál? — Lárifári! — szólt kedvetlenül Csóré. — Nem pipázol véletlenül? — Nem... —, hökkent meg a kis szőke. — Mért ? — Kár ... — mormogta Csóré vontatottan. — Kár ... Mert eladtam volna a körzőimet. Pipaszurkálónak. Neked jutányosán adtam volna. „Egy csók és más semmi..." — dúdolta az ócska melódiát. Igyekezett fölényes, sőt durva lenni, és a nő most az egyszer jót mulatott rajta, tetszett neki a faragatlan ötlet. Csóré el akart menni vele a lakására, de aztán a szőke elpártolt tőle, faképnél hagyta, más társasághoz ült. Amikor a zene ismét megszólalt, Csóré hirtelen kedvét vesztve felszedelőzködött, vette a köpenyét és más mulatót keresett. Rátalált egy csomó diákcimborájára, és mulattak tovább magányosan, * nő nélkül. Csóré a sok bortól megvadult, poharakat tört, üvegszilánkokon ropta a táncot, haja ziláltan lógott 7 Szlovákiai magyar elbeszélők 97