Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Komáromi Ressl János: Tolvajok útja

— Azt mondta, hogy a Zsák utcát nem Gutenberg névre kellett volna keresztelni... — Hanem mire? — Tolvajok útjának! — Micsoda?! — ugrott fel a fogalmazó. — Maguk ilyenekre tanítják a gyereket? — fordult mellettem álló nagyanyámhoz. Az, szegény, nagyot hallott, hát csak szaporán pislogott, nem értette, mit kérdez tőle a fogalmazó. — Na, feleljen! — kiáltott rá haragosan. — Igenis, kérem! — felelte bátortalanul. — Szóval maguknak az az utca, ahol én lakom, Tolvajok útja... Szóval maguknak én is tolvaj vagyok ... Feleljen! — Igenis, kérem! — ismételte nagyanyám* — Nos, ezt feljegyzem magamnak... Még azt mondja meg, miért hívja a maga apja az utcánkat Tolvajok útjának? — Azért, mert édesapámnak nincs munkája, ott meg egymás után épülnek a szép házak. Másnak miből telik új házra, ha nekünk még kenyérre sem futja? — így mondta az édesapja? — így. — Hm, és ... mondja csak ... jár édesapja a Király püspök utcai Munkásotthonba? — Jár. — Akkor már értem... — bólintott a fogalmazó. — Nézze, édes fiam! A maga apjának azért nincs pénze, mert nem dolgozik. És azért nem dolgozik, mert politizál. És ezért kell magának lopnia. Világos, érthető!... Most pedig még csak azt mondja meg, ott mit akartak lopni, ahol az ablakot megzörgették és a háziúr végigkergette magukat az utcán? — Nem akartunk mi semmit se lopni! — Akkor miért másztak fel a ház ablakába? — Arra mentünk haza az iskolából, és a gyerekek azt mondták, nézzünk be az ablakon, mert oda nem lehet sohasem belátni. Bakot álltunk, és belestünk 90