Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Egri Viktor: Anna

lehel körülöttem. A levegő érdes még, de már nem vágja a tüdőt, mélyen magamba szívhatom. Az ázott föld mindenütt szikkad, kellemesen ruganyos a járás rajta. Kolduló körutamon most nyugat felé fordulok. Alkonyatkor, mihelyt sűrűbbé válik a homály s a kertek elvesztik színüket és távlatukat, cserkészni kezdek. így bukkanok egy méhesre, és áldom ifjúkorom rég elfelejtett kedvtelését, hogy apám kis kertjében éveken át méhészkedtem. Micsoda öröm, hogy az elhagyatott kert házikójának ajtaja egy rántásra enged, és benn mindent megtalálok, ami kell, hogy egy kis mézhez jussak! Álarc, füstölő és gyufa ott hever a polcon. Egy ládában fazekat, füstölt húst és szárított körtét találok. Könnyelmű ember, aki ennyi értéket tart itt! Talán a közelben van, és minden pillanatban tetten érhet. Egy zsákba hányok mindent, és futva menekülök, mintha lángpallosú angyal volna a sarkamban és űzne ki a paradicsomból. Ostoba vagyok! — leckéztetem magam, ahogy zsákmányommal messzebbre kerülök. — A polc és a láda teteje olyan poros volt, hogy rég nem járhattak a házikóban. Alighanem városi ember a gazdája, csak ünnepnap nézhet a kertje meg a méhei után. Birtokos vagyok, rengeteg holmi boldog gazdája, tüzet gyújthatok, hogy bögrémben vizet forraljak és kiolvasszam a kaptárból elorzott lépesméz egy darabját. Ügy iszom a forró édes vizet, mint valami mennyei italt. A csontomig fut az édes meleg, és erőm pillanatok alatt mintha megtízszereződne. Nevetnem kell, ha arra gondolok, hogy tolvaj lettem. Amióta az erdőben élek, először fordul meg ez a fejemben... Engem cudarabbul megloptak, az életemre törtek, a fiatalságom legszebb éveit rabolták el tőlem! Nekem most mindenhez jogom van, ahhoz is, hogy megmarjam, aki az életemre tör! Már tudom, hogy a sváb-bajor fennsíkon, a Lech 72