Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Egri Viktor: Anna

Egri Viktor: ANNA 1 Éjfélre járhat az idő. Nincs órám, hogy megállapíthassam, de tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor a legkíméletlenebb fagy is enged valamelyest és csak hajnal felé, ahogy sápad a makacs, sűrű sötétség, kezd erőre kapni, harapni újra. Erdőnek kell lennie a közelben, alighanem tölgyesnek, mert néha ág reccsen: a fagy tördeli az elfeketedett, kopár gallyakat. Ilyenek vagyunk mi is a nyitott vasúti kocsi fenekén: sovány, kiszikkadt, csont és bőr embervázak, egy erősebb szélfúvás vagy durvább érintés összetörhet, lesöpör az élet fájáról. Már annyi erőm sincs, hogy számba vegyem, ki maradt meg közülünk, mennyien szorongunk a vagonban. Két nappal ezelőtt, amikor felraktak, csíkos rongyainkban is még emberi formánk volt, mozogtunk, hang tört ki kékké fagyott ajkunk mögül, a szemekben még pislákolt valami gyér fény. Most inkább holtak vagyunk, mint elevenek, és nem tudom, kit talál még életben a hajnal. Alkonyat óta, hogy szerelvényünket kitolták ide, a pályaudvar végére, nem mozdulunk. A mozdonyt lekapcsolták, reggel előtt aligha indulunk. így volt tegnap is. Talán azt akarják, hogy éjszaka az emberrakomány felét elpusztítsa a fagy? Sajnálják tőlünk a golyót? Bánom már, hogy nem hazudtam magam egészségesnek, amikor sebbel-lobbal, fejetlenül üríteni kezdték a tábort. Megmaradt volna a bakancsom, az országúton talán jobban bírtam volna a menetelést, itt meg csak azt érzem, hogyan dermed meg apránként minden 62