Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Dénes György: Szegény emberek

Dénes György: SZEGÉNY EMBEREK — Holnap kiugrunk a nyesésért — mondta az ember. — Kaptál fuvarost? — kérdezte az asszony, aki éppen befejezte az esti mosogatást. — Becske Sándor jön, a Julcsa nenő veje. — Akkor jól van — derült fel a kis fakó asszony képe. — Sándor becsületes ember, nem húzza meg a szegényt. — Hiszen azért hívtam őt — állt fel az asztal mellől a busa szemöldökű, köpcös ember, és vetkőzni kezdett. Felesége megtörölgette a kezét, aztán elbontotta az ágyat. A csíkos dunyhát jól megpofozgatta, hogy felfrissüljön. Az ágy végéből előhúzta a hálógatyát és odakészítette a székre. Fogas András egy horpadt pléhvödörben megáztatta visszeres lábát és lefeküdt. Kéjesen nyújtózott el az ágyban és jó érzéssel gondolt a holnapi napra... Végre fedél alá kerül a jó két szekér nyesés. Igaz, hogy napokig tisztogatta érte a közbirtokosság erdejét, de nem bánja, mert ha takarékoskodnak, január közepéig is kihúzhatják vele. Szerzett másfél szekér hasábos fát is. Száraz, kemény bükköt. Tüzelőre nem lesz gondjuk az idén... Félálomban még odaszólt a haját bontogató asszonynak: — Fél ötre rázz fel! A választ már nem is hallotta. Elaludt. Harmatban indultak. A köd szürke lepedőt terített az erdőre, csak átellenben a bükkös felett rózsállott halványan az ég. A szekér lassan döcögött felfelé a köves, hegyi úton. Verejték csapódott a lovak erős tomporára. 39