Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)
Szabó Béla: Libatömés
tük. A tanács tagjai azonnal értesítették erről Virágot és tőle tették függővé, elfogadják-e ezt a feltételt vagy sem. Virág akkoriban, bár a hatvan felé közeledett, és a haja a halántéka körül már őszült, még ereje teljében volt és bizakodón mosolygott a hír hallatára. — Menjetek nyugodtan nélkülem, — mondta higgadtan — engem nem kell féltenetek. Jól tudjátok, hogy nem a szép szememért, hanem kényszerűségből tart itt, mert szüksége van a munkámra, szakértelmemre. — És mi lesz, ha el akar téged bocsátani? — kérdezte Forró István, az egyik tanácstag. — Ettől ne féljetek... — majd némi szünet után nagyon komolyan így folytatta: — Ez egyébként a ti dolgotok — nektek kell efelől döntenetek. — Helyes — mondta az elnök, aki egyben főgépész is volt. E tárgyalás után fél órára újra megindult a malom. A munkásság kívánságát teljesítették, anélkül, hogy Virág elbocsátása szóba került volna. Munkahelyén az eset után csupán annyi változás állt be, hogy Virág helyett Forró tolmácsolta a munkásság kívánságát a malomtulajdonosnak. Látszólagos változás volt ez csupán, mert lényegében a panaszok továbbra is először Virághoz jutottak el és általa Forróhoz. Főnöke a megszállás ideje alatt sem mert vele ujjat húzni, de nem azért, mert Virág Kálmánt akarta megkímélni a meghurcoltatástól, hanem azért, mert érdekei úgy kívánták. Tudta, ha Virágnak baja történik, akkor zavar áll be a termelésben, s neki ebből súlyos kára származhatna. De Virágnak így is komoly kellemetlenségei voltak, mert mindkét fia kommunista volt. Eltekintve attól, hogy levelezését nagy figyelemben részesítették, többször házkutatást is tartottak nála. Fiairól azonban semmi közelebbit nem tudtak meg Horthy hatóságai. Mindkettő eltűnt egyszerre, mintha a föld nyelte volna el őket. Szerencsére Imre, a fiatalabb, még nőtlen volt, így csak Mihály családját kellett 239