Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Ordódy Katalin: Epizód

jességet éppen az jelenti, hogy nem kímélt meg a rettegéstől és a nélkülözéstől sem. A német megszállás kegyetlen és szégyenletes idején azonban szerencsésen túl vagyunk, s a bősz ellenségből, ahogy a jelek mutatják, még hasznos szövetséges lehet. Ha az élet teljességéről beszélek, meg kell emlékeznem Céline-ről, erről a nagyszerű lányról, akit végre sikerült kiharcolnom magamnak. Sok nő mellett haladtam el, akadtak, akiknél rövidebb-hosszabb ideig elidőztem, de nem tartozom azok közé a sajnálni való férfiak közé, akik a szerelemben elfogadják azt, ami véletlenül jut nekik, és közelébe sem férkőznek annak, ami után igazán vágyakoznak. Bevallom, nálam a szerelem életszükséglet, de nem olyan, amelyet bárhol ki lehet elégíteni. Célineben megtaláltam a nőt, aki önbizalmamnak és alkotóerőmnek kimeríthetetlen kútja lehet a jövőben. Eszményi diplomata-feleségnek ígérkezik. Azt hiszem, politikai jellegű emlékirataim kibírnak, sőt talán meg is kívánnak efféle rövid, magánéletemet érintő közlést. Az ülésezések csak két nap múlva kezdődnek s addig még elég sok szabadidővel rendelkezem. Tegnap magános autótúrát tettem, amelyet rendkívül sajnálatos epizód tesz emlékezetessé. (A bennem szunnyadó írói készség olykor arra ösztönöz, hogy ellenőrizzem jelzőim találó voltát s most úgy érzem, „sajnálatos" helyett inkább „megrendítő"-t kellene írnom.) Ez az eset ugyan semmiféle vonatkozásban sincs azokkal a nagy horderejű és közérdekű politikai mondanivalókkal, amelyeknek ezeken az oldalakon helyet szánok, de említést teszek róla, mivel a dolog ugyancsak felkavart, s még most is valamelyes nyugtalanságot érzek. Körülbelül ötven kilométert futottam, mikor betértem egy kis falusi vendéglőbe, hogy meguzsonnázzam. Vajas süteményt kaptam, a teához jócskán tejszínt, s szinte éreztem, amint hússá és vérré, erővé válik bennem az étel. A kis szobában rajtam kívül csak a vendéglősné ült a sarokban, várva, hogy a drága 228