Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Koncsol László: Kaland

— Olyat sohasem szerkesztesz, barátom... — állt fel sóhajtva Szabó, majd lassú, fáradt léptekkel az ágyához ballagott és leült a szélére. Ügy gubbasztott ott nagy, bő szürke kabátjában, mint valami furcsa madár. — De az azért nem ártott volna, ha abban a szerencsétlen flótásban emberedre találsz és jól elken, annyit mondhatok. Sokáig maradtak szótlanul, Csóré hanyatt dőlve a mennyezetet nézte, aztán a lámpa körül gomolygó sűrű cigarettafüstre kúszott a tekintete. Odakinn már rég megvirradt, az ablakon át egyre több fény szűrődött a kis szobába. Csóré kényelmetlenül érezte magát, feszengett. Inkább csak azért, hogy a szót másra terelje, szórakozottan megkérdezte: — Földi Jóska hol van? — Földi? — kérdezte a másik. — Gyűjt. — Mit gyűjt? — Meséket. — Hol? — Nem is tudom pontosan, most merre barangol. Ahogy kijön a lépés. — Ki bízta meg ? — Még senki. — És kap érte valamit? — Egyelőre semmit. Nem vagyunk még sehol beszervezve. Saját pénzén jár. Majd egyszer... talán, ha jól megy ... — Te is jársz? — Hol ő megy, hol én. Jó dolog. Aztán felállt. — No, aludjunk, pajtás, megvirradt. Itt van két pokróc, takarózz be vele. Aludd ki magadat, Csórékám! * Szabó már rég elszunnyadt, de Csóré szemére csak nem jött az álom. Forgolódott egy darabig, hallgatta társa nyugodt lélegzetvételét, aztán sietős léptek kop108