Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Koncsol László: Kaland

Valakinek csak kell lennie ebben a városban, akihez elmehetnék ... Elmegyek a Szabóékhoz, náluk van egy üres dívány, ott elalhatom! — villant fel agyában a gondolat, és mohón kapott a hirtelen jött ötleten. Fáradt volt már nagyon, a Szabó fiúk viszont a város másik végén laktak egy albérleti szobában. Villamos nem járt, és ilyen megviselt állapotban gyalog nem vállalkozhatott az útra. Felkeresett hát egy közeli taxiállomást, bemondta a fiúk címét, és becsapódott mögötte a kocsi ajtaja. Gyorsan számba vette, mennyi pénze maradhatott még, és elhatározta, hogy a hónap végéig ki kell bírnia, nem kér többet hazulról rendkívüli pénzeket, inkább kiböjtöli ezt a hetet valahogyan. Ez a gondolat valamelyest felvillanyozta. Jólesett most hallgatnia a motor csendesen duruzsoló zaját, hátradőlt a puha ülésen, és a sofőr széles, görnyedt vállán át figyelte, hogyan kúszik a csillogó úttest a kocsi orra alá. Suhant a kocsi, fények villantak, utcák, tündöklő kirakatok maradtak mögöttük, tovafutó villamossíneken száguldottak keresztül. Aztán egyre homályosabb lett az út, elmaradoztak a kirakatok, gyártelepek sötétlettek fel, karcsú kémények rajzolódtak ki a sötét ég hátterében. Végül az autó jobbra fordult, hirtelen lefékezett és zökkenve megállt. Csóré a sofőr kezébe nyomta a pénzt, kilépett, becsapta a kocsi ajtaját, egy földszintes házhoz lépett és bezörgetett a fiúk ablakán. Szabó Feri dugta ki rajta álmos fejét. — Adsz-e szállást a megfáradt vándornak? — kérdezte Csóré csendes, alázatos mosollyal meglepett barátját. — Nini, a Csóré!... No, hisz gondolhattam volna .. :. Várj, rögtön nyitok! — mondta Szabó, egyre a szemét dörzsölve, és lassan betette az ablakszárnyat. Ez is jókor jött! — füstölgött magában bosszúsan. — Most aztán egész éjszaka hallgathatom a bonyolult nőügyeit! Csóré hirtelenében nem is tudta, miként juthatott 104