Tamás Mihály: Sziklán cserje

Föld - Egy marék föld

EGY MARÉK FÖLD Áthaladtak az udvaron, le a kert alá, ahol már a szántás kezdődött. Kicsit lóginyázva néztek maguk elé, odabent már ittak egy keveset. A mérnök, meg a gazda, Kánya János. — Itt a hiba, tekintetes mérnök úr. — Hol? — Itt la. Az öreg Kánya bütykös ujjával a mesgyére mutatott, hogy ott a hiba, a mesgyén. Ott mindig hiba van, mert van, ugy lenne jó, ha nem lenne, ha az egész határ az Övé lenne. De ugy se lenne jó, mert akkor a szomszéd faluval lenne mesgye, akkor meg abban lenne a hiba. A mérnök megállt a mesgyénél, elővette a térképet, nézte, keresgélt rajta. Azután leült a földre, a zöld fűbe, kinyitotta a táskáját, elővette a műszereket. A póznákat a gazda cepelte, égnek meredtek, úgy ölelte magához. Nekidűtötte a kerítésnek és a mérnök háta mögé ment. A mérőkörzőt nekiszúrta a mérnök a papirosnak, azután leolvasta a távolságot. Méregette, számolt, gondolkodott. A szomszéd kert alól kijött az asszony, meglátta 91