Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - Meglökött,hát nem szeretem

desiilt szobában. A mennyezetet néztem, ahová a villanylámpa fénye széjjelfutó fénykarikákat vont, mint a vízen a kavics, de ez a fény, meg mellette az árnyék örök-mozdulatlannak látszott. A szoba csendjében pedig még mindig keringett a Juci utolsó mondata. — Igen... meglökött, hát nem szeretem. A szomszéd szoba faláról egy asszony képe nézett le ránk, hármunkra. Mert közben Misu is felkapaszkodott a pamlagra, mellém. És a mi csendünk átterjedt a szomszéd szobába is és ott a falon, arra a képre három szomorúság fátyola ereszkedett. 53