Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - Elröpül a madár

ra billent, meglebegtette szárnyait Mihály felé, azután elrepült a kert irányába. A fák felé, a lombok felé, de nem állt meg ott se, ment, ment, ment, az ismeretlen levegőég ben. Kis Mihály megsemmisülten vánszorgott be a szobába és levetette magát a dívány sarkára Hosszú, hosszú időbe telt, amíg magához tért a bánatából. De a drága szép gyermekszemekből örökre eltűnt valami. Egy árnyalatnyi csak, egy árnyalatnyi fény. És ami jön, az már az eredendő bűn örök bűnhődése. 40