Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - Csokoládé

az édességet, én pedig arra a Nyugat-ankétra gondoltam és magamban újra megállapítottam, hogy nem méltó az irodalomhoz, ha a gyáripar szolgálatában áll. Mihály ezalatt elkészült a fejszámolással, de azért hangosan elismételte. — Hatötven meg nyolc, az tizennégyötven, meg tizennégy, az huszonnyolcötven... mondja apu, hát érdemes volt ennyiért ilyen vastag könyvet írni? Elhittük neki, hogy nem érdemes, mert ő pontosan ismeri az édességek árát. Hallgattunk mind a négyen és mindnyájan ennél maradtunk. Csak kis Mihály sóhajtott nagysokára. — Nna, már mindegy . . . kevés jut. nékünk az édességből.. . És bekapta az első macskanyelvet. 30