Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - Csokoládé

tették a könyvemet és az egészet együtt elküldték Bodenbachba, a gyáros bácsinak. Amikor mindezt megtudtam, haragudtam egy keveset, mert ott voltam valamikor a Nyugat ankétján, amelyen nagyszakállú írók állapították meg, hogy nem méltó az irodalomhoz, ha a gyáripar szolgálatában áll. Ami pedig itt történt, az nem más, mint a gyáripar szolgálata, hiába is próbálnám letagadni. De a kis Mihály közben olyan lelkesen magyarázta nekem tettének várható következményeit, hogy lassan én is komoly izgalomba kerültem. Este a vacsoránál már arról tanakodtunk, hogy vájjon hány kiló csokoládét fogunk kapni. Én azt modtam, hogy legalább öt kilót. Juci ötven mellett vélekedett, a feleségem és a kis Mihály azonban kijelentette, hogy ők visszaküldik a csomagot, ha kevesebb lesz száz kilónál. Negyednapra reggel már izgatott állapotban ment kis Mihály az iskolába, mert attól félt, hogy a csomag az ő távollétében fog megérkezni. Megígértette velünk, hogy ha megjönne, akkor haza hívjuk az iskolából. A csomag nem jött meg. Ebédnél azon tanakodtunk, hogy mi lehet az oka ennek a késlekedésnek. Juci már tanult az iskolában vasúti menetrendet, ő már kiszámította, hogy Kassától Bodenbachig egy nap, vissza egy nap, tehát a csomagolásra már eddig is két nap jutott. Holnap tehát okvetlen itt lesz a csomag. Másnap reggel, még világos se volt, amikor riadtan ébredtünk arra, hogy kis Mihály rekedten és félelmetesen köhög az ágyban. Az anyja hamar megijedt, és zsebiám28