Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - A végrehajtó esete

Nagy pillanat volt ez, sokáig tartott, végtelen hosszú volt minden tűnő szempillantás. Azután mintha egyszerre felengedett volna a fagy Ravatal Péter testében, nem törődve fegyverrel és veszéllyel, váratlan mozdulattal hajolt le kis Mihályhoz, ölébe kapta, két öreg karjával magához szoritotta a gyermekem könnyű testét, borostás Öreg arcát az ő gyönge arcához szoritotta és kis Mihály egyszerre azt érezte, hogy nedves lett az arca. Azután olyan hirtelen, mint ahogy felkapta, ugy le is tette a földre, hátra se nézett a lingárokra, hanem úgy, mint aki ennen jóságát szégyenli, futott, futott a kapu felé. Kint alig tudta megmondani a szekeres embereknek, hogy ne várjanak, mert ebből a házból nincs vinnivaló. 24