Tamás Mihály: Sziklán cserje

Szerelem - Látogatás

— A Fejes Sándor Terkája? — A. •— Most is apád itt a vincellér? — A. — Nagyon megnőttél, te . . . A lány elpirult, oldalra nézett. — Minden megnő egyszer . .. Lanti Cézár felült a fűben, a lány közelebb lépett hozzá. — Kinek tetszik lenni? Nevetett Cézár és fiatal lett. — A mienk ez a szőllő. A lány is nevetett. — Ahá, tudom már. . . hallottam róla. — Te még kislány voltán, amikor elmentem, az anyád szoknyájába kapaszkodtál. Megint nevetett a lány, a foga megcsillant a szája piros hasitékában. — De már nagy vagyok. . . — Nagy. t Messzire nyúlt el a szőllők csöndje, csak lent az országúton ügetett két sovány ló a zörgő szekér előtt. Cézár keze kinyúlt a lány keze után, ez meg tán észre se vette, csak akkor szólalt meg, amikor a hirtelen mozdulattól lerepült a kapa a válláról, messzi, a fűbe és ő is lezuhant, efölé az idegen ember fölé. — Jaj, ne tessék! . . . Lanti Cézár két karjával szorította magához a lány hajlékony, vergődő testét és ahogy az arca közel került annak az arcához, erősen a szemébe nézett. A lány is visszanézett rá, arcára kiült a küzködés erőlködése és mert látta, 13. Tamás: Sziklán cserje 193