Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - Negyven óra

Bogár nyugtatni akarta, kezébe vette a kezét és ott is felejtette. ms — Nem mehet, mert bent van az új partiban. Az asszony örült és hagyta a kezét. Hirtelen eszébe se jutott, hogy most már éjfélig étlen dolgozik az ura. — De benne is marad tovább is, ugye? — Ha én mondom . . . Már játszott a kép és ők nézték az elfutó fényjátékot. Megint suttogott az asszony. — Szinte nem is merek szólni... de mondják, hogy van, aki többet is kap egy órára, mint kettőhuszat.. . Bogár egy kicsit megfagyott. Itt már a gazdája pénzé­ről is szó van, nemcsak a törvényről. — Van, nem mondom, de ez nehéz dolog . . . Az asszony egy gondolatnyit elhúzta a kezét. Bogár hangja enyhültebb lett. — 'sz lehet róla szó . . . Karjával átnyúlt az asszony vállán, öt ujja kevés keres­géléssel találta meg az utat és váratlanul, hirtelen markol­ta meg az útjába tévedt kicsi mellet. Az asszony megresz­ketett, de nem szólt, csak Bogár szólt jó idő multán. — Azt sem tudom még, hogy magácskát hogy hívják? — Katica. — Katica .. . szép neve van. — Óh igen. A negyven órára gondolt, a hatvanra és — óh Istenem — ki tudja, tán még nyolcvanra is. Nem baj, telik a férfi erejéből nyolcvan óra éppen úgy, mint negyven, csak a pallér úr akarja ... És ha már így van, hogy itt ülnek együtt a sötétben és a pallér úr már úgyis játszadozik az 154

Next

/
Thumbnails
Contents