Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - Festett deszkák

így került a két malac a Józsi kietlen udvarára, ahol egész nap túrkáltak, estére pedig meghúzódtak a palánk szegletében. így, nyáron ment ez könnyen, mert eső is ha esik, meleg eső esik, az éjszakák se zordak, ősszel pedig majd csak lesz valahogy, Józsi nem ijedt meg az élft apróbb nehézségeitől. Az asszonynak is lett így több foglalkozása, a füvet már nemcsak a szomszéd tehenének szedte, hanem a maga malacainak is. Józsi pedig eljárt a kórházba utat építeni. Ott is rendben ment minden, mert értelmes ember volt a mérnök és értelmes ember hamar észreveszi a más ember értelmét. így azután Józsi hamarosan jobbkeze lett, reggelenként ő állította munkába az embereket, a kavicsot is ő vette át a szállító zsidóktól. Egyszer is észrevette, hogy dombra kezdik hányni a betonnak való kavicsot, azért, hogy az átvételnél magasabbat mutasson a csomója, egyszer meg arra jött rá, hogy a csomó szélén köröskörül messzire kiásták a földet, megint csak azért, hogy magasabbat mutasson. — Semmiség — mondta a mérnöknek és amikor mérni kezdték a prizmát, Józsi kezében volt a mérőszalag és ő tiszta nyugalommal diktált minden méretnél húsz centivel kevesebbet, mint amennyit a szalag mutatott. A zsidó ott állt mellette, szólni akart, hogy nincs rendben a do log, de Józsi csak ránézett és akkor az már tudta, hogy jobb, ha hallgat. Amikor az út tengelyét tűzték ki, akkor is ott segédkezett Józsi, néha még a műszer távcsövébe is benézett, hogy hadd lássa Ferenc, a boncoló szolga, hogy ő ehhez is ért. — Innét jó darabon nyílegyenes lesz az út. 122