Tamás Mihály: Sziklán cserje

Föld - Vásár

VÁSÁR A rőfösboltba tért be Eszter asszonya, ott sokáig elszokta tölteni az időt. Eszter nem várt, ment tovább a piacra. Kosár volt a karján, pénz csörgött a kötője zsebében, egyetmást kellett vásárolnia a kofáknál: hagymát, túrót, meg ami még kell. Lassan lépett, a másik oldalra bámult, hogy kik jönnek ott. Vásár volt, ilyenkor a falujából is bent van sok ember, akiket még imitt-amott megismer, tizenhárom esztendőn túlról is. A tojásos kofánál állott meg először. — Hogy a tojás? —Tízér tizennyolc. Eszter hűséges volt, alkudott, tavasz van már, ilyenkor a tyúkok is jobban tojnak, nem lehet úgy megkérni az árát. Meg ilyenkor már szemet is találnak, elment a hó. Egy ember állt melléje, hallgatta, mit beszél. Végignézte, nustrálta, tanakodott magában, aztán megszólította. — Te vagy az, Eszter? Eszter ránézett, feléje fordult az embernek, nézte, aztán úgy csendben mondta: 106