Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - Drót

den magyarázkodás nélkül tudtára adtam a fiamnak, hangja újra szemrehányó lett. — Igen, jó volt, amikor adtam apunak drótot, most meg apu sajnál tőlem egy koronát is . . . Most már tudtam, milyen drótról van szó, de nem ereszkedtem részletes vitába a fiammal. Olvastam tovább az újságot, de félszemmel láttam, hogy a fiam a kassza kilincséhez megy és apróra megvizsgálja a drótot, amivel megkötöztük. Az idő múlott, a fiam nyolc éves lett, reggelenként nagy gonddal fésülte meg a haját és még nagyobb gonddal kötötte meg a nyakkendőjét. Észrevettem, hogy titokban a kopaszodó fejemre való hajszeszt is lopkodja. Drága hajszesz és a fiam nem nagyon spórolt vele. — Tudod-e — mondom neki egy reggel, amikor kijött a fürdőszobából és mint a tükör, úgy ragyogott a simára kefélt haja a hajszesztől, — tudod-e, hogy mire való a hajszesz? — Tudom. — Nem tudod. Ha tudnád, nem használnád. Ez arra való, hogy az embernek gyorsabban nőjjön a haja. Tudtam, hogy nem szereti a borbélyt. Jól számitottam, többet nem nyúlt a hajszeszhez. Nagyon nehezen vette, hogy a haja nem olyan szép sima, mint a hajszeszes időben, de úgy láttam, belenyugodott. Inkább ez, mint a borbély. Egy vasárnap délután lányos házhoz volt játékra híva. Nagyon készült, nagyon csinos volt, csak a hajával nem bírt, a haja dús, mint a melegágyi növényzet. — Apu . .. 11