Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Átölelve fogták egymást. Szótlanságban, örömben, bánatban: szerelemben ültek így sokáig. Hatot ütött a templomóra, s Gábor talpra szökkent. A kislány megint elfakadt sírva, és zokogva ment be a hosszú kerten át a házba. Megint, mindig, talán haláláig könnyezve akart imádkozni a veszedelmek elé szaladó ötvöslegényért. Gábor is nehéz szívvel érkezett vissza a templomkertbe. Célt látott maga előtt: a kislányt s véle magát kellett megváltania. Megreszketett a gondolatra, hogy ha ez nem sikerülne! 10 A templom előtt Barabás sietett eléje. Aggodalmas arccal mondotta: — A fejedelem hivatalából volt itt Geréb Márton uram, s engem alaposan kikérdezett az ajtónál. Azt mondotta, hogy külszínre el kell bánniok velünk, pedig mindenki nékünk ad igazat. A fejedelmi törvényszék fogja tárgyalni a szászok titkos határozatának az ügyét. Léta uraimékat felszólították, hogy jelentsék be a vádat, és a mi mestereink gyűlése el is határozta ezt. Most már nemigen lesz mit keresnünk itt! — No látjátok! — mondotta Gábor nyugodtan. — Mégiscsak elértük, amit akartunk! Barabás hosszasan, szeretettel nézte őt. Mennyire nem gondol magával, ezt gondolta. Közelebb lépett Gáborhoz: — El, el Gábor, de ára lesz ennek! — Tudom — felelte Gábor mosolyogva. — Minden ilyennek ára szokott lenni. — Meg kéne beszélnünk, hogy mit cselekedjünk, ha most délelőtt megint ránk jönnek! — Én már tudom, hogy mit kell cselekednünk! — De nézz oda? Nehéz lesz már ezeknek parancsolni! A legényekre mutatott, akik az erősbödő nap fényében 75