Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Széles e világon Mennyi malom vagyon, Ha külső kereke Sárig arany volna, A belső kereke Fejér ezüst lenne, Béla-gyöngyöt járna, Aprópénzt hullatna: Mégse cserélném el Molnár inasával! — Mondom, hogy igen szerette egyik a másikát! — okvetlenkedett elérzékenyült hangon az előbbi legény. — Hogy van tovább?! — sóhajtotta Gábor. A tenger mélysége Kalamáris volna, Tengereknek habja Ha mind ténta volna, Földön mennyi fűszál Ha mind penna volna, Égen mennyi csillag íródeák volna: Nem tudná leírni A mü szerelmünköt Molnár inasával! Az utolsó szavaknál még mélyebbre szállt a Répa Mózes zengő hangja, s aztán elhallgatott. Hosszú sóhajokkal hallgattak a legények is. Gábor mellét édes keserűség feszegette bévülről. A keserűség felszaladt a torkába, és kibuggyant az ajka szélén: — Hej, molnár inasa!... Aludjunk! Csak az virrasszon, akit sorra jelöltem! ő maga még sokáig bámulta a csillagos eget. Azokat a csillagokat kereste, amelyek nem látszanak mindig, néha elbújnak az ember szeme elől. Most megpillantod őket, 68