Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

A templom magas kőfallal volt körülvéve. Az ajtónál Barabás számba vette a legényeket, ott voltak mind a százhatvanan. Magukra zárták a kaput, senkit se engedtek be maguk után. Kinn az utcán a kolozsváriak nagy tömegekben tárgyalták az eseményt. Alaposan ki is színezték, és világrengető dolognak mondották. Zarándokláshoz hasonló újabb csoportokban jöttek a templom elé. A legények még a benn rekedt öreg harangozót is kitették a kapun, és csendben heverésztek a füvön. A falra kapaszkodó kíváncsiakat az utcán sétáló városi őrök szedték le onnan, és mindenkit távol tartottak a faltól. Később a rend fenntartására megérkeztek a fejedelem katonái is, de rövid álldogálás után visszatértek a lakóhelyükül szolgáló épületekbe. 7 Étlen-szomjan vártak a legények a templomkertben késő délutánig. Téglás Gábor és Barabás olykor felkapaszkodott a falra, és néhány szót váltott az emberekkel. Később csak főként asszonyok és gyerekek ácsorogtak az utcán, a férfiak megint csak estefelé jöttek el megbámulni a bezárkózott legénysereget. Ezek hozták hírül, hogy a céhek már délután három óra óta heves tanácskozásokban ülnek, és egymáshoz küldözgetik hírnökeiket. Végül a két céhmestert a fejedelmi udvarba hívatták, s állítólag maga a fejedelem hallgatta ki őket. Hét órakor Téglás Gábor felküldött két legényt a toronyba, és rendes időben elharangoztatta velük az estét. Tévedésből-e vagy szándékosan, ezek a nagyharangot húzták meg a kisebbik helyett. Ünnepélyesen zengő, mély hangját csodálkozva hallgatták az emberek az egész városban. Még el sem zengett az utolsó harangkondulás, az utca felől megsokasodott a zaj. A legények egy nyers hang felszólítására kinyitották a kaput, és Téglás Gábor mögé tolongva odagyűltek a kijárathoz. A mesterek élén Léta Pál állott előttük gyöngyöző homlokkal, ünnepélyes fekete 49