Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

de az ember esendő teremtés, és élete lángjának egy ráfujintás elég, hogy füst nélkül kialudjék. Léta Pál céhmester, mikor tíz otthon levő legénye a kiáltást hallva kirohant az utcára, csodálkozással és rossz sejtéssel ment ki utánuk a kapuba. Az utcán sokan kérdezték tőle, hogy ki volt a megboldogult, és ő, az ötvösök atyja, nem tudott felelni a kérdésekre. — Nálam nem volt jelenteni Tógyiné, s én engedelmet nem adtam a megkiáltásra! — morogta. Szakállát turkálva állott egy darabig, s mikor egyik tovafutó legénycsoportban Téglás Gábort és Barabást is meglátta, még kényelmetlenebb érzések lepték meg. Ez a két ördög teremtménye is előkerült valahonnan, alighanem ebben a dologban tűntek el reggel a munkáról! Keresztury uram s egy másik mestertárs jött most hozzá, összetanácskozva követték a céhmestert a belső szobába. Léta Pál itt sietve vett magára rendes gúnyát, és olyan arccal beszélgetett a két mesterrel, mint aki mindenre el van készülve. A veszedelem — Léta Pál tudta, hogy az! — megérkezett: szembe kell nézni vele. 5 Pár hete történt, hogy a magyar ötvöslegények egy kis csoportja, köztük Téglás Gábor, Barabás, Sándory János és még néhányan, vasárnap esti szórakozásuk közben Bodor uram vendégfogadójába tévedtek. A hátsó kis szobában iddogálták Bodor uram fürge borát, később saját főzésű szilvapálinkáját. A nagy vendéglői szobába nem is hallatszott át a beszélgetésük. Csendben voltak, az ajtót is magukra zárták. A céh szabályaitól, amelyek mestereik kezén könnyen és súlyosan érhették volna őket, ilyen alkalmakkor mindig erősen tartottak. Egyikük a beszélgetés folyamán rátért a helybeli szász atyamester, Weiszmüller Zakariás és a Léta uram közötti ellentétre. Mindnyájan tudták, hogy a szász céhmester 37