Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Gábor s a kislány eddig zajtalanul figyelték a történteket. Barabás most felpillantott, és észrevette őket. Felélénkülve ugrott feléjük: — Rendben van! Gyerünk! Ide nézz, ezt szedtem el tőle! Egy vastag levelet mutatott Gábornak: — Ez a szász ma reggel jött Wohlgemuthtól, anyagot hozott gazduramnak. A ládája fenekén volt ez a levél, és nagyon megijedt, mikor én megláttam. Utánajöttem, s ez nagyon szereti a köményes pálinkát. A másik, aki vele volt, bement egy házba, én azalatt ezt elhívtam Bodor uramhoz. Beültünk a belső szobába, s fél óra alatt úgy dalolt, mint egy beteg borjú. Még vettem egy félkorsót hitelbe, és kihoztam ide vele. Itt legalább le tudom fektetni. Feltépte a borítékot. Nevetve mondotta: — Szászul van, de az én orrom nem csal! Gábor zsebre dugta a levelet, és rászólt a megijedt kislányra : — Ágika, te menj most haza! Imádkozz egy kicsit! A kislány megint elpityeredett: — Jaj, Gábor, nagyon félek! Vigyázzon magára! Mit csinálnak már megint! — Már megint?!... Még csak most kezdünk mi csinálni valamit! No eredj! Megcsókolta a kislányt. Ez készségesen nyújtotta feléje az orcáját, de aztán észre térve és halkan sikoltva futott el. Hiszen a csók a másik legény előtt történt! Reszkető lábbal futott haza, hogy minél előbb bebújhasson a szobácskájába, és imákat mondhasson ezért a veszélyeket kergető, kalandos legényért. A két legény a meredek utcának sietett. Itt még másik kettő várta őket, s hozzájuk csatlakozva most már négyen szaladtak be a városba. Kipirult arcuk titkos izgalomtól lángolt. Tizet ütött, amikor az első olyan házhoz értek, ahol ötvösmester lakott. Dániel Mózes uram háza volt ez, s a fiatal mester két legénye, mivel gazdájuk nem volt a műhelyszobában, azonnal hozzájuk csatlakozott. Hatan szaladtak tovább. Egy közeli utca sarkán pom33