Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

helyes ítéletükben. Úgy gondolom, eléggé megmutattam az eredőket, melyek e balvégzetű sors kialakítói voltak. S ezek alapján elképzelhetik, hogy Cinege úr esete a bokszoló kislánnyal: röpke epizód; a rendőrt hívó asszonnyal: múló kellemetlenség; s az artista barátnőjével: kis malheur volt csupán. De az utolsó, Tilda asszonnyal: maga a Végzet ... Ilyen karokból, melyek oly régen lestek rá, hogy lecsaphassanak, nincs többé soha szabadulás; ilyen fizikai erőfölény mellett nincs többé önállóság; ilyen balsorsból nincs többé megváltás. Csak a halál. Cinege úr azt sem nézhette már meg, hogy tényleg megkékült-e a kis bokszoló nő öklének helye. Utolsó önálló cselekedete az volt, mikor a vacsora mellől felállt, s az ablakhoz ment. Csókját nem számíthatjuk annak, mert az önkívületben történt. A viszony tehát programszerűen mégis „meg lett kötve" ezen az estén. De tévútra vezetném az Olvasót, ha elhallgatnám azt, hogy Tilda asszony ennyivel be nem érte. Hiszen gondoljunk csak elszántságára, méreteire, sokéves béketűrésére és — az ausztráliai pókra! És ha itt mint borús záróakkordot megemlítem, hogy Tilda asszony rövid pár év múlva mint özvegy Cinegéné Őméltósága öltött mélységes gyászt — ami termetét tekintve a gyászkelme hihetetlen folyómétereit emésztette föl —, úgy teljes súlyával átérezzük ennek az elbeszélt, végzetterhes tavaszi estének minden tragikumát... 312