Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

távozott a tragédia színhelyéről, s ezt csak azért nem nevezem megfutamodásnak, mert még ha az lett volna is, Cinege úr előkelő lénye, állása s társadalmi helyzete iránti tiszteletem késztet arra, hogy a kifejezéseken enyhítsek. A veszélyes zónán túl, megfelelő helyen, kissé rendbe hozta magát, aztán igyekezve fölvenni régi könnyed tartását (amit ugyan a fájdalmi gócok nehezítettek) és tánclépéseit (melyeket az orrcsíptető hiánya tett bizonytalanná), irányt vett hazafelé. Az utóbb említett hiány miatt különös fej- és nyakmozdulatokkal toldotta meg szeme látósugarát, minden szükséges alkalommal mintegy előredobva a szemét, hogy az mint jó és hív szolga, felderítse a bejárandó terepet. Ezúttal végleg elhatározta, hogy elég volt, tovább nem kísérletezik a mai nappal, melynek horoszkópja, úgy látszik, nem kedvező céljai számára. Fegyelmezett, logikus elme az ilyesmit aztán nem erőlteti. Ha ma nem, hát majd máskor. A tavasz nemcsak ma este tart, s szép nő is van még, de mennyi! A hideg veríték felszívódott Cinege úr finom fehérneműibe (kizárólag a legjobb cégektől!), az ideges reszketés, mely mint visszahatás jelentkezett egy ideig minden tagjában, lassan elmúlt, s a sajgó pontok kivételével egész közérzete s mozgékonysága a régihez kezdett hasonlítani. Most lassan, kényelmesen, sétálgatva haladt, s amennyire előreküldött szeme engedte, ismét gondolataiba merült, s mérlegelte a történteket. Harmadik eseténél igazán semmi logikai hibát nem lelt. Egyszerű, durva, kiszámíthatatlan vis maiorról volt szó. A kis menekülő őzben (most már ismét gyöngédebben tudott reá gondolni; a végveszély pillanataiban csak nőszemélynek címezte magában) az ő megnyerő külseje első pillantásra bizalmat ébresztett, ez magában véve oly értékes férfidiadal, melyet méltán sorolhat legszebb trófeái közé. Ha egy nő egy férfiban egyetlen pillantással meglátja azt, akiben bízhatik, akinél védelmet talál s aki természetesen elég rokonszenves is neki ahhoz, hogy ilyen lovagi szolgálatra fölkérje, úgy az a férfi nyilván már külsejében 305