Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Gábor ingerkedve mozgatta a fejét, úgy utánozta a kislány haragos berzenkedését. Ravaszkodva szólalt meg: — Pedig akad olyan is elég, aki utánam jön! Ágneska kis keble most már nem a legény látásától, hanem a haragtól remegett meg. Ó a szemérmetlenje, orcátlanja, minden emberi vonásból kivetkezettje, még maga emlegeti, amit annyiszor kell úgyis hallania s annyiszor eltűrnie. Még maga hozza fel ide, a kettejük beszédje közé a könnyű szerelmű, legény után kapkodó menyecskéket, Talpas utcai lányokat, talán még a kocsmai szolgálókat is! Nincs az ilyennek lelke, becsülete, szíve! Lecsapta a két korsót a földre, és úgy sziszegte: — Miiit! Ki jön kend után?! Jóféle ugrabugra condrák mennek kend után?! Igeeen? Psz! Hát csak menjenek! Legalább van olyan is, aki kend után mászkál! Psz! Akkor nálam rossz helyen keresgél! Mer nekem van még arcom, mer nekem van még pofám, mer én... mer én ... Sírva fakadt. ,Telt két kis karját a szeme elé kapta, a vállai megrándultak, elzokogta magát a szegény kis sértett madár. Gábor egy pillanatig kedvtelve nézte. A kislány szeme elé fogott köténykéje mögül rálesett, és meglátta a legény elégedett arcát. Ettől még jobban nekikeseredett. Hogy ez a bivalymozgató testű, erős ember még élvezi is az ő gyenge kis teste-lelke bánatát! Bőséges záporban, csukladozva engedte szabadon könnyei patakját. Gábor mellében meleg érzés mozdult. Erős két karja, amelyekkel nem volt rest megölelni bárki fehérnépet, aki csak alkalmat nyújtott erre, most magától indult a kislány felé. A könnyű csókok minden rengetegén keresztül ő mégiscsak e felé a pityergő, mozgó mellénykéjű, barna kislány felé vándorolt. Egyszer-egyszer, ha komoly munka, cimborás szórakozások vagy utánanyúló könnyű asszonyok miatt néhány napra el is felejtkezett róla, ilyenkor, mikor megint csak utánajött — mert bizonyos, hogy ő és senki más jött ide a kertek alá, bízva a véletlen találkozásban —, mikor látni akarta, mikor meleg testtel sietett feléje, ilyenkor 29