Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

lassúdnak, mintegy arra várva, hogy ő beérhesse a távozót. Heves vállrántások s botjának ismételt egyensúlyba vétele után meg is indult az „une réve d'amour" illatsodrában, s nem kis megütközéssel állapította meg, hogy heves szívdobogása van. Elvégre ilyen fejedelmi hódítás után ez nem is olyan rendkívüli. Legválasztékosabb csurisztoló tánclépéseivel igyekezett a szép asszony után, s mellé kerülve hódolatteljes oldalpillantásokkal jelezte, hogy megértette az invitálást, és csak kedvező alkalomra vár, mint diszkrét úriember. Magasabb társadalmi osztályból. A hölgy feléje sem nézett. Milyen drága, gondolta Cinege úr, ő sem akarja feltűnővé tenni a dolgot. íme, máris megvan a teljes harmónia. Majd mindjárt, ha kevesebben lesznek. A hölgy bekanyarodott egy oldalutcába. Ah, milyen leleményes, lelkendezett Cinege úr, ilyen ügyesen elősegíti a megismerkedést! Fürgén lépdelt mellette, s mikor egy csöndesebb, gyéren járt s nem erősen világított utcarészhez értek, mély tisztelettel, de némán megemelte kalapját a hölgy felé. A drága asszony meglepetten nézett rá, arcán mintha még átfutott volna valami az előbbi mosolyból, de aztán elkomolyodott, és fejét büszkén fölvetve, kissé gyorsabban haladt tovább. Persze, ha nem szólok, gondolta Cinege úr, mit is tehet mást? Utóvégre ő nem szólíthat meg engem. Egy keskeny kis közön siettek most, ki a nagy útkeresztezés felé, ahol a zúgó, örvénylő forgalom mihamar beszívja őket, s aztán nehezebb lesz az ismerkedés. Cinege úr gyorsított agymunkával elhatározó lépésre szánta magát. Egészen a hölgy elé lépett, újra köszönt, és legmelegebb hangján szólt: — Csókolom a kezét, nagyságos asszonyom. Megengedi, hogy bemu ... Csak eddig juthatott, mert a szép asszony nem hallgatott meg többet, s Cinege urat faképnél hagyva, még gyorsabban igyekezett a fényárban úszó útkeresztezés felé. Jaj, hát ezt most hogy értsük?, meditált Cinege úr. 293