Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

mege. Ha így vesszük, lám, egész másként fest a dolog. S Cinege úr máris így vette. Amint látjuk, annyira át meg át volt mérgezve tavaszbacilusokkal, hogy ez a nem várt ütleg is édességgé vált benne, s már kitüntetésként, drága élményként hordta sajgó bordáit, és titkos örömmel gondolt rá, hogy este, ha levetkőzik, majd megnézi a helyét: biztosan kék lesz! Micsoda pompás trófea! Kék folt egy ilyen angyali nő öklétől! Szerelmi párviadalban! Mintha valahol déltengeri szigeteken járt volna, ahol a nemek szerelmi játéka inkább harchoz hasonlít, s merőben más, mint a mi mohos, penészes megszokásaink. Igaz azonban, hogy ilyen kis vadmacskával győzelemre jutni — ez legalább is boxtréninget kívánna, s ennél a pontnál Cinege úron nagy elkedvetlenedés vett erőt, mert amint már említettük, a nyers testi erő kultuszát önmagához méltatlannak ítélte. (Valljuk be — de csak egészen egymás közt, hősünk ne tudjon róla —, hogy ebben az elítélésben tudat alatt jelentős szerepet játszhattak Cinege úr filigrán mívű végtagjai is, melyek egyáltalán nem mutattak semmi elhivatottságot ilyen atlétikai műveletekre.) E gondolatok megforgatása közben Cinege úr továbbtáncolt az aszfalton, s ő maga sem tudott róla, hogy már régóta egy elegáns, lassú, lengő járású nőalakot követ, kinek szép vonalú sziluettje az ezer felől kuszán vetődő lámpafényektől körülragyogva úgy rajzolódott eléje, mint egy álom. De eleven, élő, mozgó, lélegző álom. És — ó! — ennek az álomnak csodálatos illata volt! Valami különleges Houbigant lehetett, talán „une réve d'amour", Cinege úr mindenesetre mélyeket lélegzett belőle, s apró sörtebajusza ismét veszedelmesen motoszkálni, szája csucsorítani kezdett. Az illatfelhőben megmákonyosodva alvajáróként követte az illatforrást, s oly mélyen el volt merülve ábrándjaiba, hogy a nőalak tudatos szemlélete nélkül gondolatai mégis más irányt vettek. Egészen különös lelki folyamat volt ez. Cinege úr nem gyönyörködött még az előtte haladó nőben, s mégis követte minden léptét. Nem határozta el, hogy vágyai második céljául választja, s mégis akaratlanul 290