Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Tilda fizetést kapott, konyhapénzt kapott, bejárónőt, mosónőt, vasalónőt tartott, a háztartás minden gondját viselte, s valóban tiszteletre méltó hősiességgel törte be magát Cinege úr összes rigolyáiba — ha ugyan szabad ilyen nyers szót használnom ily kiváló emberrel szemben —, hogy például a reggelinél a kifli balról, a méz jobbról legyen a kávéscsésze mellé szervírozva, a vaj pedig elöl a középen, hogy a fürdővíz pontosan 25 cm mély legyen a kádban és 31 Celcius fok meleg, egy hajszállal sem több avagy kevesebb, hogy az ingmell csak komplikált kémiai képletekkel kifejezhető keményítőtartalom erejéig legyen keményítve, hogy az ablakokban a függönyzsinór sose heverjen az ablakdeszkán, hanem mindig föl legyen csavarva rendesen az e célra szolgáló kampóra — és így tovább. Tilda mindezeket az árnyalatokat bámulatosan elsajátította az évek folyamán, csöndes, megadó türelemmel, mely élénken ellentmondani látszott hatalmas termetének s erélyes tartásának. Impozáns tömegei príma rózsaszín húsból állottak, abban a kivitelben, amire a rosszmájúak azt szokták mondani: sok van belőle. Emellett mégsem lehetett tőle megtagadni bizonyos arányosságot; kis jóakarattal — mondjuk: boros hangulatban — még csinosnak is lehetett volna mondani. S ha van abban valami, hogy némely testalkatnál egy testrésznek a többi rovására való túlfejlettsége az egyén elhivatására, karakterére jellemző, úgy Tilda asszonynak a szívtájon át mért mellbősége a szerelemre való hajlamosságának ijesztően nagy mérvét húzta alá jelképesen. Annál nehezebb volt megérteni, hogy ez a hivatottság hol szunnyad az egészséges, rózsaszín, nagydarab nőben — mert tartozunk annak tárgyilagos leszögezésével, hogy Tilda asszony néhai férje elhunyta óta férfiismerőst nem tűrt maga mellett, senki udvarlását el nem fogadta. Csak mint távolról közelgő vihar első villámát vetítsük ide a fényt: Tilda asszony férje elhunyta után rövidesen Cinege úrhoz szerződött házvezetőnői állásba. Ily körülmények között csak természetes, hogy annál félelmesebben gyülemlett föl benne minden vágy, melyet 280