Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Ez utolsó szavakkal otthagyta a műhelyszobát. Kilépett a tornácra, ott megállott, és várakozva állott egy darabig. A szászok fedeles kocsiját nézte, a marhaól tetejét vizsgálgatta, az erősödő napba pillantott hunyorgó szemmel. Ez a két bitang feltétlenül a napok óta lappangó ügyben szaladgál. Még valami bajt készítenek a szerencsétlen fejükre! — ezt mondotta magában több aggodalommal és a két derék fiút féltő érzéssel, mint haraggal. Végiglépdelt a deszkapados folyosón, s az étkező szobába tartott. Sok vihart kiállott bölcsességgel azt tartotta, hogy a veszedelemmel elég akkor megbirkózni, ha már tényleg megérkezett, és itt van. Előre nem szabad túl sokat meditálni miatta. Az étkezőszobában a rendbe hozott nagy asztal végén, fehér asztalterítőn füstölt hús, kolbász és köményes pálinka várta. Egyelőre ezekkel birkózott. Mózeska, a Kisöcskös s az unoka ott állott a széke mögött, hogy bármely percben teljesíteni ugorjék nagyapja parancsát. 3 Téglás Gábor ezalatt a város szélén járkált. Meredek utcaközön ment le a kertek alá, meg-mogbotolva az esőmosta keréknyomokban s az ágaskodó kődarabokban. Elgondolkozó fejjel ment, nem tudott a lába alá ügyelni. Dombnak szaladt gyümölcsös alján sokáig várakozott. A kert elején fehérlő, a felső utcára néző alacsony és hoszszú házon jártatta a tekintetét. Ez a ház Káposztás Józsefé, egy szerény módú csizmadiamesteré volt. A tornácon, röpdöső galambok között, egyszer egy sötét ruhás, alacsony vénasszony, máskor egy siető béreslegény, végül nyakig érő munkakötényben maga Káposztás uram mutatkozott. Csak az nem jött még, akit Téglás Gábor türelmetlenül várt. Kis darabon föl s alá rótta a kert alját. Elnézett távolabb is, ahol, egy sötétzöld lucernáson s egy világossárga kukoricáson túl, ritkás füzek között a Szamos sietett messzi útjára. 27