Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

aki kis dolgokban si sokat tud értékelni. Olyan életigenlés — hogy mai szóval éljünk —, amely minden percben, minden kicsiségben buzgón igenel. Ha nagyon prózai volnék, azt mondhatnám: olyanok voltak ezek a mozdulatok, mint akinek szoros, vagy rövid az ingu j ja és rosszul fekszik a kézelője, azért kénytelen minden karmozdulatnál ilyen mókákra. De Cinege úr erősen dekoratív egyéniségével szemben megbocsáthatatlan gyöngédtelenség volna ilyesmit föltételezni. Ne felejtsük el azt sem, hogy Cinege úr vállait időnként magasra húzta, majd hirtelen leejtette a rendes mélységre. (Meglehetős mélyre, mert úgynevezett csapott vállai voltak, de erősen és ügyesen vattázva.) Ebben is valami fojtott aktivitás jutott kifejezésre, tettrekészség, olyan ember öntürtőztetése, aki nagy dolgokra lenne képes, de egyelőre fékezi magát és kicsinyességekkel bajlódik. Ha a végtagokkal — mint az agilitás kifejezőivel — végezve, Cinege úr arcképét kívánjuk megrajzolni, úgy nem kezdhetjük méltóbban, mint középen választott s elöl bodor kis fürtökbe kikanyarodó hajzatával, melyet reggelenként pepecselő, szeretetteljes műgonddal szokott eligazítani. Ez a dekoráció ugyan jóformán csak szemközthatásra volt beállítva, mert hátul már alig mutathatott fel Cinege úr számbavehető hajzatot. Barkója azonban fiatalosan dús, ápolt és pedáns rendben tartott. Borbélyát halálra tudta kínozni azzal, hogy a barkó két végét a jobb és bal arcon pontosan egyforma mélyen vágta-e le? Borotvapenge szélességnyire a fülcimpa alatt kellett végződnie; természetes azonban, hogy ez a meghatározás csakis ugyanazon borotvapenge alkalmazása esetén volt helytálló és megbízható, s még ez esetben is a penge várható elköszörülése miatt időnként revízióra szorult. Bajuszt csak annyit viselt, amennyi az orrcimpák árnyékában elfért. De ez a kevés sűrű volt és merev, mint egy kefe, és harciasan előremeredezett. Iránta való szerető gondosságát Cinege úr azzal fejezte ki, hogy gyakran odanyúlt — persze csakis félkörös kikanyarodás és negédes könyöktartás után —, a kis bajuszt pár fürge mozdulattal 278