Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Az énekesnő felállt, kalapját a tükör előtt igazította a fejére, és könnyed ívben nyújtotta kezét Lantinak. — Nem zavarjuk tovább ... Köszönj a bácsinak! Trude ijedt és szegletes mozdulattal tette törékeny ujjait Lanti erős kezébe, de csak egy pillanatra. Lanti utánuk nézett, Trude egy pillanatra visszafordult, és az a véletlen fordulat gazdag lett a fiatal test vonalainak váratlan kivirágzásától. Öh, az élet nem nagy vigalom, de a szépséget mégiscsak a harc teszi kívánatossá. Hát ott tart ő már, hogy harc nélkül szánják neki az életet? Azután egyedül jött az énekesnő, díszesen és nagy viharral, és az elmúlt idők jogkereső hangosságával. •— Óh, te vén csirkefogó! ... Lanti cukrosdobozkát vett elő a könyvszekrénye polcáról, és egy rumos meggyet választott ki. — Ezt egye, kedves, ez az egész száj berendezését lefoglalja. Jó? Még három szemet tett ki elébe az asztalra. — És egye egymásután, meglátja, kedves, úgy jön rá a valódi ízére. Az énekesnőnek néhány éve műfogsora volt, de azért elég erős ahhoz, hogy két roppant csattanással eleméssze a cukrot. — Ne gondold, hogy ezzel elhallgattatsz. Lanti nem ült le, az ablakhoz ment, és amíg cigarettára gyújtott, a külső élet csöndes mozdulásait nézte: egy ember ment a másik oldalon, ásó volt a vállán, és egy kis gyermek dagadtra sült kenyeret szorított a melléhez, úgy vitte haza a péktől az anyjának. Milyen roppant messzi esnek az életek egymástól... Az énekesnő végzett a rumos meggyel, de a következő szemhez már nem nyúlt hozzá. Ölében hevert a retikül, most is kinyitotta, most a száját törölte a zsebkendőjével. — Elküldjem? Lanti a három szem rumos meggyet nézte, amelyet hiába tett a nő elébe. Elmosolyodott, és a mosolyában egy pillanatra életre sűrűsödött elmulasztott apasága visszalopott jó érzése. 267