Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Átnyalábolta a párnát, a szeme se látszott ki a gyermeknek, ahogy átfogta a párnával. Nem szólt. Meredt szemek nézték. A gyermeket ölbe vette. Szótlanul. Kiment az ajtón, át az üres ebédlőn, magához szorította a gyermeket. A zongora nézett utána. Meredt szemek néztek utána. Kint a két ló türelmetlenül kapálta a havat. Szlávik felült, a prémes útibundát a gyermek köré vette, kicsi rést hagyott a levegőnek. Gondosan, nyugalommal. Apja. — Mehetünk. Az erdő várta őket, és az erdő fehér fái meleg, jó örvendezéssel néztek utána. 253