Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Elégedett, sunyi vigyorgás fogadta a számot, és a presbiterek közt valami titkos folyam terjedt széjjel észrevétlen, mert a lárma mindig kisebb lett. Aztán, ahogy csend lett, Galamb Sándor szólalt fel, a kurátor. — Tisztelt presbitérium, én is úgy vélekedek, ahogy Tibor komám, mert az izsanyéteiek is valami olcsó mestert fogadtak fel tavaly őszön, oszt ki is kergették a faluból. Csend és helyeslés fogadta a gondnok beszédét. A vége az lett, hogy Kiss Józsefé lett a munka, mert ő a legdrágább, ennélfogva a legjobb. Már indulni készültek, amikor Szlávik feléjük szólt. — Hát a bádogos munka kié lesz? Tibor Péter a fejéhez kapott. — Na persze, hogy még ez is itt van. —• Pillanatig gondolkodott, a többi szem Őt nézte, aki ma is a legokosabb lett köztük. Űgy gondolom, hagyjuk ezt a jövő vasárnapra -— és az apró szemekben ravasz öröm csillant. Szlávik ingerült türelmetlenséggel szólt rá. — Ne okoskodjanak, végezzünk egyszerre. Itt már Galamb Sándor szólt közbe, aki tisztán értette a Tibor Péter szándékát: ma Kiss Józsi fizeti az áldomást, mához egy hétre meg a bádogosmester, akit majd választanak. Kár volna egy napra két áldomás, beosztással kell élni az embernek. — Nem úgy van a', mérnök úr, a bádogosmunka kényes munka, ott sok függ a mesteren, meg kell elébb tudakolnunk, hogy mék milyen. — Bizony meg. Azzal már indultak is kifelé a templomudvarról. Elöl ment Kiss József, a mester, nyomában a tizenkét presbiter, tizenkét tikkadt torok. Útközben Tibor Péter a mester mellé húzott. — Osztán mennyi is vót az a különbség? —- Ezerháromszázhét. Tibor Péter rábólintott. — Csak azért kérdem, hogy tudjam. Pipanyak, a kocsmáros, az ajtóban állt, úgy várta a gyülekezetet. A kocsma ajtaja szélesre tárult, és falánk sietés217