Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

tölgyfa almárium tetején, sőt a mennyezet gerendázatán is nehéz kelyhek, arany és ezüst ivópoharak, kövekkel teleültetett födeles serlegek, kupák, alakokkal benépesített tálcák és tányérok voltak felhalmozva kész vagy félig kész állapotban. Egy külön állványon, templomi szerek között, kincseket sugárzó s a ráeső napfényben szikrázó oltári szentség mellett, apróbb-nagyobb talpas keresztek állottak. Csodálatos feszület s a falra függesztett ezüst szenteltvíztartók alatt egy különböző fémekből készült, domború képekkel díszített szekrénykén akadt meg a két szász szeme. A szekrényke tetején heverő női alak hatalmas kulcsot tartott a kezében, s a kulcsot akkora művészet látta el különös cifrázatokkal, hogy a két idegen leesett állal lépett közelebb hozzá. Léta Pál még mindig az írást nézegette. Most szeme szögletéből összepillantott Barabással, és elégedetten köhintett. Apró üllők, fogókkal, kalapácsokkal és vésőkkel telerakott munkaasztalok között egy rézpántos ládához lépett. A szoba nehéz levegőjét, amelyben még a tegnap késő esti munka nehéz illatai, pörkölődő és melegre kalapácsolt fémek és megpuhított szurok szaga keveredett finom olaj, por és emberi kigőzölgések szagával, a céhmester gyors mozgása örvénylő forgásba hozta. A verejtékkel gyűjtött és lázas kezekkel megdolgozott nemesfémek tömege a két idegent láthatatlan nyomással szegezte a helyére. A tömzsi céhmester s a behemót Barabás úgy tettek-vettek itt, mint két sziklagörgető, biztos óriás. A rézpántos ládáról egy csákányhoz hasonló, karnyi hosszú nyéllel ellátott díszkalapácsot emelt föl a céhmester. A kalapács angyali fejekkel volt kiverve, a nyele ököl nagyságú gombban végződött, nemes cirádáiban arany, ezüst és pompás drágakövek ölelkeztek egymással. Léta Pál rövidet nevetett, és felmutatta a kalapácsot: — Ezt meg a Fejedelem őnagysága születésnapjára készítette valaki! Előresuhintott a csákánnyal, és megint nevetett. A két 20