Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

bad gyermeket világra hozni, de akiknek soha nem jutnak eszébe az anya fájdalmai többé? Azt meg beláthatjátok, hogy fiatal leányról nem festhetem meg az Egy Anya arcát. Mást kit vegyek mintául, hogy képem jól sikerült legyen? Szánjátok a szegény bűnös asszonyt, s bocsássatok meg neki, miként Urunk Jézus megbocsátott a samariai asszonynak. Megbánta ez a leányasszony, amit tett! •— Már meg is gyónt — vágott közbe fráter Angelicus, aki részvéttel hallgatta eddig is beszédemet. •— Nos, látjátok — kaptam a pártoláson —, nem eltévelyedett lélekkel állunk szemben, hanem megtért bűnös nővel, hogy Urunk Jézus szavait idézzem, megbocsátandók az Ő bűnei, mivel szeretett... — Minden igazság nélkül — bólintott elismerően Jacobus testvér. Észrevettem, hogy lassanként pártomra állnak. — Folytasd csak — bólintott a prior úr. —- Ne rójátok azért fel nekem, sem pediglen neki. Tudjátok az Atyák írásaiból, azokat figyelemmel forgatjátok, hogy esendőek az asszonyok. Ha sikerül a kép, sokan fognak elzarándokolni hozzánk s a kép elé, hogy lelkük bűneit levessék s ajándékaikat elhelyezzék .. . Engedjétek meg nekem, hogy ha már belefogtam, szégyenszemre ne hagyjam abba ismét. Kegyeskedjetek elnézni, hogy bűnös asszony, tekintsétek azt, hogy anya ... Beszédem sokakra megtette jó hatását. Az emberi lélek nádszálhoz hasonlatos, amely, miként a szél hajlítgatja, úgy fordul. Szívhez szóló beszédem majdnem mindegyik testvért az én pártomra vonta, némelyeket az új Madonnához való búcsújárás és ennek folytán a sok ajándék közönséges reménye csábítgatott. így történt tehát, hogy amikor leültem, mindenki a jóságos prior úrtól várt választ. Reá néztünk, s ő a következőket mondotta: — Hilarius testvérünknek igaza van. Én elhiszem neki, ha mondja, hogy a legszentebb anya arcát fedezte fel abban a leányban. Csodálatosak Isten útjai, talán nem véletlen, hogy éppen ezt a leányt küldte hozzánk az Isten különös 193