Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

DARKÔ ISTVÁN Szép ötvösSegény i Téglás Gábor, magas termetű, derék szál ötvöslegény ezen a reggelen még serényebben öltözött, mint egyébkor szokott. Domború tagjaira heves mozdulatokkal rángatta ruházatának egyes darabjait. A kék posztóból készült felöltőkabát és feszes magyar nadrág, a kalotaszegi mintázatokkal kidolgozott csizma ott állottak a keze ügyében, csak utánuk kellett nyúlnia. Odakészítette őket a „Kisöcskös", Léta Pálnak, a céhmesternek s a ház urának a kisunokája. Mindez tehát a kolozsvári magyar ötvöscéh hatalmas mesterének a házában történt, a Házzsongrád első utcájában, sárga, büszke és magas tornácos házban, hátul, a veteményeskertre néző eldugott legényszobában. Itt hálatta Léta Pál azokat a legényeket, akiket ügyességükért és tisztességtudásukért különösképpen megkedvelt, s akiket állandó munkára magánál tartott. Most három legény volt a szoba lakója. Módos, széles ágyakban a másik kettő még heverészve nézte Téglás Gábor serény öltözködését. A Kisöcskös durcás ábrázattal, ásítva állott a mosdótál előtt, amelybe éppen most hozott hideg vizet kintről. A fiúcska széles arcú, barna képű székely fickó volt, akinek abból, hogy ő a céhmester unokája, nemhogy előnye, hanem ellenkezőleg, hátránya származott. Léta uram magához hasonló munkás polgárt akart nevelni belőle, s a legényeknek megparancsolta, hogy a gyereket engedelmességre szoktassák. Ezek persze ennél az eljárásnál szívesen használták a saját süldő éveik emlékei közül előbukkanó fenyítő módozatokat. — Hová sietsz, Gábor? Most ütött fél ötöt! Mért nem nyughatsz? — kérdezte az egyik heverésző, egy barna képű, 15