Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

— Hiszen már olyan magasan hordta a fejét, mintha valami gróf volna az a mészárossegéd. Ugyanabba a házba három asszony is járt tejért. Elnézték ők is azt a szekeret a szerha tetején. Leszólták ők is a Borka Lajost és a családját. Aztán elmentek a falu három tája felé, és szét is vitték a hírt a hajnali falun a furcsa látványosságról. Negyedóra múlva a fél falu apraja-nagyja ott gyülekezett abban az utcában, a Borka ház közelében. Csoportokba verődött emberek bámulták a csodálatos csodát. Az egyik ember kacagott, a másik mérgelődött, más ócsárolt vagy leszólt valakit, vagy a Borkáékat, vagy azokat az istentelenül gonosz legényeket, akik már minden lehetetlent megengednek maguknak, nem félnek senki haragjától. Ilyen lesz az egész jövő, mert azok a legények a férfikorukban is lelkiismeretlenek lesznek, gazok, istentelenek — hallatszott ott. De azért senki se tudta bizonyosan, hogy ki vagy kik vitték föl azt a szekeret arra a háztetőre. Borka Lajos még mindig a házban, a szobában r az istállóban tanácstalankodott azon, hogy hol lehet s Sikere, de nem tudta kisütni. Nem is tudott semmit i való embertömegről, se arról, hogy már az egé' 1 mindent, csak éppen ő, az illetékes nem is Az egyik rokona megsajnálta, hogy ott kin' öblögetik az emberek a szájukat, hát bej

; irányba terelje őt. — Már legalább levehetnétek onnan egész falu azt bámulja, és rajtatok r a szavakkal nyitott ajtót a házba. Lajos bámulva kérdezte: — Hát hol van? * — Hát ti nem is tudjátok? — Nem hát. — De azt csak tudjátok, hr „ — Trágyát akartam rajta — Trágyát?