Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

mondani, hogy mekkora hozományt fog kapni az a mészárossegéd Marissal Borka Lajostól. Olyanok voltunk, mint földből kinőtt, nagy szemű, sorsot látó virágok. Elevenen élt bennünk a fajtánk megtiprott sorsa. Gyűlölet élt bennünk mindenkivel szemben, aki könnyebb munkával tudott a kenyérhez hozzájutni, mint mi. Ilyen tulajdonságokkal voltunk falun élő paraszti emberek. Sajnáltuk azokat a földeket, amelyek egy idegen faluból való mészáros lábai alá ágyazhatják a fundamentumot, hogy ha elvesznek a paraszttájékról. Azért mondtuk Lacinak: — Melletted vagyunk, ne riadozz. Laci hetykén dobálta magát közöttünk az akácfa hűsében. — Az egész házat megcsúfolom. Pajtásokat, bosszúálló és ítéletet végrehajtó pajtásokat talált bennünk. Olyan csínyt találtunk ki, amelyik méltó volt arra, hogy Laci nagy csúfságát letompítsa, és az embereket széles körben ingerelje nevetésre olyankor, amikor Borka Lajosról van szó közöttük. Megbeszéltük, hogy valamelyik éjszakán fölhordjuk Borka Lajos szekerét a háztetőre. Ilyet még nem hallott a falu sohase, de most hallani is fogja, meg látni is fogja mindenki, aki akarja. Kifundáltuk a tervet. Ismertük a Borka Lajos életének szokásait, hát számba vettük őket, hogy aszerint építsük fel a végrehajtás tervét. Tudtuk, hogy esténként eljárogat a kocsmába, néha egészen éjfélig is elmarad beszélgető pajtásai között. Arra készülődtünk, hogy egyik ilyen kocsmázó estéjén fölkerekedünk, és meglátogatjuk a háza udvarát. Legényes cselekedettel tesszük azt a portát megjelöltté, hogy a lányával egyetemben megérezze a parasztlegények bosszúját, amelyik rettenetesebb, mint a verés, mert nevetségessé teszi azt az embert, aki belékerült. 148